Hannah Arendt (1906-1975) német származású amerikai filozófus; a modern politikai filozófia egyik legnagyobb hatású alkotója. Rendkívül kiterjedt munkásságának középpontjába a történelem fordulópontjait (pl. a francia forradalmat), illetve anomáliát (pl. a hitleri és a sztálini totalitarizmust) állítja, s ezeket elemezve jut el a normálisan működő társadalom törvényszerűségeinek összegzéséhez. A századunk közepén írt s eredetileg külön-külön megjelentett nyolc esszében Ardent a modern kor emberének próbált otthont találni az egyre ijesztőbb világban. A három nagy témakörre tagolódó könyv első része azzal foglalkozik: hogyan tört meg a hagyomány a modern korban, illetve hogy miféle történelemfogalom volt hivatva felváltani a hagyományos metafizika fogalmait. A második rész két alapvető politikai fogalmat tárgyal: a tekintélyt és a szabadságot, szorosan kapcsolódva az első részhez, hiszen kérdései (Mi a tekintély? Mi a szabadság?) csakis akkor tehetők fel, ha a hagyományos válaszok már érvényüket vesztették. Végül a kötet utolsó négy esszéje az oktatás és a kultúra válságát, az igazság és f a politika viszonyát, illetve a világűr meghódításával kialakuló új emberi szerepet elemezve a politikai élet valódi tartalmát keresi.