"Werper Albert hadnagy egyedül családja tisztes nevének köszönhette; hogy gyalázatos viselkedése miatt nem dobták ki a hadseregből. Ahelyett hogy haditörvényszék elé állították volna, amit nagyon is megérdemelt, áthelyezték Kongónak erre az isten háta mögötti katonai állomására. Werper eleinte hálás is volt azért, de hat hónap idegőrlő egyhangúsága és magánya elfeledtették vele, milyen méltányos elbánásban részesítették. Állandóan a sors ellen vádaskodott magában. Mélységesen sajnálta magát, és ingatag jelleme ezt az érzést feljebbvalói elleni gyűlöletté formálta át benne, holott jól kellett tudnia, hogy nekik köszönhette a szégyenletes lefokozás előli megmenekülését.
Visszasírta a brüsszeli szép napokat, pedig inkább bűneit sirathatta volna, amelyek miatt el kellett hagynia a világnak e legvidámabb fővárosát. Addig-addig emésztette magát, míg minden elkeseredése közvetlen felettese, az állomás parancsnoka ellen összpontosult, aki századosi rangban képviselte azokat a hatóságokat, melyek oly enyhe büntetésben részesítették."