Valaha őslakosok; indiánok népesítették be az Amerikai kontinenst. Megszámlálhatatlan törzsek - kajovák, sziú-oglalák, apacsok, komancsok, navahók, irokézek, cserokik, varjú indiánok, sájenek, lakoták, sosónók, arapahók – uralták a végtelen vadászterületeket, a bő vizű folyókat és az égig érő hegyeket egészen addig, amíg meg nem érkeztek a fehér hódítók... „Ha a Nagy Szellem azt akarta volna, hogy úgy éljek, mint a fehér ember, akkor annak teremtett volna. A sast sem lehet kötelezni, hogy úgy éljen, ahogy a varjú él.” - Ülő bika teton-sziú főnök. Bár az Észak-Amerikai indiánok száma mára erősen megfogyatkozott – jószerével eltűntek -, azon kevesek, akik még mindig őrzik az őseik szokásait, rezervátumokba kényszerültek, de különleges hitvilágukkal, gyógyító erejű sámánjaikkal, rituális vadászataikkal, hétköznapjaikkal egyedülálló kulturális emléket hagytak a hálátlan utókorra. „Két kutya él bennem, az egyik hitvány és gonosz, a másik jó. A gonosz folyton a jó ellen harcol. Az, hogy melyik kutya fog győzni, az attól függ, hogy melyiknek adok többet enni...” - Tíz Medve komancs főnök. Könyvünk a hajdanvolt, legendás napokat és szárnyaló gondolatokat eleveníti fel, melyben Tíz Medve, Sánta Őz, Ülő Bika, Fékevesztett Ló, Bolond Kutya, Fehér Bölény, Geronimo és a többi indián törzsfőnök, saját szavaikkal mesélnek önmagukról, a világról, az életről és az elmúlásról. Ugyanazok a kérdések foglalkoztatták a legnagyobb főnököket is, mint ma, bennünket: kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk, mi a célunk és mi a feladatunk ezen a világon? „Miután megölted az utolsó vadat, kivágtad az utolsó fát és beszennyezted az utolsó folyót is, rájössz, hogy a pénzt nem lehet megenni...” - navahó indián bölcsessség.