A korábbi elméletek szerint az etika csak egy igazsákot képvisel. Ezt a hagyományt követte az európai neveléstudomány és pedagógiai elmélet; amikor feltételezte a nevelés és az erkölcs szoros kapcsolatát anélkül, hogy e viszonyt behatóan elemezte volna. A legújabb, posztmodern relativizmus korában az etika fogalmának ellentmondásaira alapozva a nevelésetika egysíkú meghatározása nem tartható - állítja a szerző. Ezért vizsgálja a pluralizmust mint pedagógiai paradoxont, a posztmorális szubjektivitást, az erkölcsi tapasztalat és a tanulás összefüggését, az etikai igény és érvényesség kapcsolatát. A kötet nagy szakapparátussal és közérthetően hívja fel a figyelmet a nevelésetika paradoxonjaira és perspektíváira.