Baka István új könyve két kisregényt és egy drámát (műfai meghatározása szerint: szomorújátékot) tartalmaz. A kisregények a Szekszárdi mise írásait folytatják; a színhely (az író szülővárosának mitikus mása), s a motívumok azonosak vagy hasonlóak ,a figyelmes olvasó utalásokat is bőséggel találhat, de mi azokban akkor szeretetteljes, megbocsátó irónia volt, ezekben most tragikus groteszk vagy keserű paródia: A Vasárnap délután kamaszhőse még a jóistennel poharazott, a Margit alkoholista könyvtárosa már a Sátánnal köt szövetséget, hogy visszatérhessen a kamaszkor édenébe, Séner János a Szekszárdi misé-ben sikertelen-kisiklott életéért halálon túli igazolást kapott, de a reá az író félreismerhetetlen szándéka szerint olyannyira emlékeztető Bakó András, A kisfiú és a vámpírok hőse (aki Séner János elveszett rekviemjét is felleli), a világán eluralkodott irracionálitás tehetetlen áldozata. A járvány, amely kipusztítja a várost, mint eleven emberek közösségét, és megállíthatatlanul vámpírokká változtatja a lakókat, akik vad, szomjas önzésükben már nem is tehetnek mást, csak ölnek és továbbadják a fertőzetet, tagadhatalanul mélységes (jogos) félelmünk allegóriája lesz. A korinthoszi menyasszony Phlegon, ókori görög szerző Goethét is megihlető kisértethistóriáját helyezi "modern" huszadik századi környezetbe. A szomorújáték szereplői élet- és boldogságmentő hazugságaik útvesztőjében bolyonganak - reménytelenül, mert az egyetlen aki az élet igazságát és elemi ártatlanságát képviseli közöttük "törvényes helyzetét" tekintve már nem tartozik az élők világába.