Egy szakácskönyv; mely közel hetven éve íródott, mégis majd mindenki ismeri. Ez a mű, nem egyszerű receptgyűjtemény, hanem kultúrtörténet és gasztronómiai időutazás is egyben. Az eredeti 1939-es kiadás nyomán idén az Alexandra Kiadó jelentette meg Magyar Elek „irodalmi szakácskönyvét". Az új kiadás előszavában Cserna- Szabó András így ír: „Ínyesmester műve a múlt kékes lángja, ha beletekintünk, egy letűnt Magyarországot látunk, ahol még voltak ízek és illatok" Magyar Elek életútja is figyelemreméltó, jogot végzett hírlapíró volt, lapszerkesztő, az ő hangján szólalt meg először a Telefonhírmondó hazánkban. Könyvében az ínyesmesterség fogalomkörébe nemcsak azokat sorolta, akik mesteri étkeket tudnak készíteni, hanem azokat is, akik ezeket kifinomult érzékkel tudják elfogyasztani. Azt vallotta, – Brillat-Savarin és Apicius nyomán, – hogy aki a finomságot és a szépséget felleli az evésben, csak finom lelkű és megértő ember lehet.