Az ember léte ébrenlét és alvás. Az ébrenlét a hivatás; az alvás a pihenés ideje. Minden hivatás munka.
Lelkiismereti kérdés az, hogy munkánkat jól végezzük, és az is, hogy azt az időt, amikor nem dolgozunk, jól és hasznosan töltsük el.
Ellentmondanánk önmagunknak, ha a munka nemessége és termékenysége után, átmenet nélkül a semmittevés és lustálkodás színtelenségébe merülnénk. Érthetetlen volna már csak azért is, mert minden valóságos hivatás, a teljesítésben egy bizonyos egyoldalúságot jelent, és így állandóan ügyelnünk kell arra, hogy gépekké ne váljunk.
Bármennyire igénybe veszi is a hivatás munkája az embert, teljesen soha nem elégíti ki. Mindig marad vissza a testi és szellemi erőnek egy bizonyos erőmaradványa, ami még érvényesülni óhajt.
Az ébrenlétnek azt a részét, amelyben ezek az erőmaradványok testet öltenek, szórakozásnak, üdülésnek nevezzük.
A szórakozásban, és nem a lustálkodásban találja a munka megfelelő kiegészítését.
A testnek a sport, a szellemnek a játék a lehetősége. Tisztán sport vagy tisztán játék el nem képzelhető, mindig van ebből is, abból is egy rész, és a keveredésben vagy az egyik, vagy a másik a jelentősebb.