A regény 1956-ban jelenik meg, s még ebben az évben a pornográfia gyanújába keveredik. A remekművek azonban túlélik botrányaikat. Míg japánul A kulcs, más nyelveken Szemérmetlen vallomások címen terjed, s válik hamarosan a japán irodalom egyik legismertebb huszadik századi regényévé. A téma elől egyetlen, magát és hivatását komolyan vevő japán író sem térhet ki; arról van szó, hogy épp Tanizaki életében zajlik le viharos gyorsasággal az a folyamat, amely a hagyományos Japánt – a bábszínház, a bambusz ivóvízcső, a kimonó és a tipegésre kényszerítő facipő Japánját – az elektronika világhatalmává változtatja. A Nyugat értékpusztító és -teremtő betörése a japán szigetekre olyan emberi konfliktusok sorát váltja ki, melyek szinte kívánkoznak a lélekrajzban, a mikrokörnyezetek leírásában utolérhetetlen japán író ecsetjére. Ez a kérdéskör ölt testet A kulcs-ban is, izzó erotikus cselekmény-köntösbe öltözve. A japán férfiú, aki elhatároza, hogy naplót fog vezetni legintimebb szokásairól és vágyairól, s titkos naplójában annak a személynek kíván üzenni, aki előtt titkolózni óhajt; s a japán asszony, aki úgyszintén titkos naplójával válaszol a kihívásra – ők ennek a világhírű erotikus regénynek a hősei.