Videcz Ferenc: Tanítványok

Minden ember teljes élete során tanul és egyben tanít is. Jót és rosszat; szépet és rútat, igazat és hamisat, ki ebből, ki abból többet vagy kevesebbet, indíttatása, vérmérséklete, körülményei, szándékai szerint. A spontán - iskolák által csak csekély mértékben befolyásolható - folyamat célja, hogy a monoton, szürkének tűnő, valójában igen sokszínű világ dolgai között sikerüljön többé-kevésbé eligazodnunk.Az intézményes oktatás - hogy legalább önmagát megnyugtató módon betöltse szerepét - kénytelen minden ismeretet összezsúfolni, s ezért óhatatlanul leegyszerűsíteni: ott a jó valóban jó, a rossz pedig tényleg rossz, vagyis minden vagy fekete vagy fehér, mint az írás a papíron. Ugyanakkor a valós világban a jó nem mindig vonzó, sőt, alkalmanként káros, a rossz viszont gondolkodó ember számára tanulságos is lehet.Tanítványaimat - az ókori rómaiak mondásának szellemében - az iskola szűkös és falansztert idéző sablonjain túllépve igyekeztem az élet kusza összefüggéseinek és ellentmondásainak felismerésére, megfejtésére nevelni. Erre kiváló lehetőségül kínálkozott a természet titkainak feltárása, a vadászat látszólag zárt, sejtelmes világának megismertetése. Hogy mit jelentett akkor és mit jelent számukra ma e nem mindenkinek osztályrészéül jutott élményanyag, az kiderül e könyv fejezeteiből.