A kötet tizenkét tudományos dolgozatában Asimov szubjektív; csapongó, sok helyen vitatható, de hoc ötleteket egész eleméletként tálaló, leplezetlenül nagyképű eszmefuttatással sikeresen tölti be azt a szakadékot, amely a tudományos gondolkodást elválasztja a mindennapi gondolkodástól.. Az anyag, amivel kitölti nem mindenütt maradandó ugyan, de mivel nem is igyekszik annak látszani, betölti funkcióját: vitára, bosszankodásra, vagy éppen cáfolatra sarkall - azaz gondolkodásra. Következtetéseivel - különösen a társadalomra vonatkozókkal - sokszor nem lehet egyetérteni, de mint szellemi provokátor elsőrangú.