William Somerset Maugham (1874-1965) hosszú élete során mindvégig hűséges maradt az elbeszélés műfajához. Maugham legjellegzetesebb tulajdonsága a józanság. Világos, áttekinthető történet, érdekes, lehetőleg sohasem túlságosan bonyolult karakterek, mértéktartó pszichológia jellemzi elbeszéléseit. Akár az angol társadalom furcsaságaival foglalkozik, akár a brit gyarmati tisztviselők életéről ír – mi lett belőlük idegenben, milyen tragédiákhoz vezetett számkivetésnek beillő helyzetük –: megbízható, szilárd építmény a maguhami próza, az olvasó azonnal eligazodik ebben a sohasem monumentális, sohasem bonyolult szerkezetű, de könnyed, ízléses épületben. Nem katedrális és nem is romantikus kastély, praktikus lakóház, melynek ablakain át olykor az élet izgalma is betör.