Fülszöveg
1945 májusa... Peter Boisen író fontos küldetéssel érkezik Rostockba; ahol csakúgy, mint ez idő tájt bárhol Németországban, feszültségekkel terhes, bonyolult a helyzet. A fasizmus katonailag ugyan vereséget szenvedett, de hatásának nyomait nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni az emberek gondolkodásából. Ez teszi nehézzé az élet újraindítását, amihez a megszálló szovjet hadsereg a német munkásság legöntudatosabb erőitől vár segítséget. A nagy északi kikötővárosban zűrzavaros állapotok uralkodnak. Dühöng az alvilág; ügyeskedők és szabotőrök, prostituáltak és utcai vetkőztetők garázdálkodnak. A vlaszovista bandák a szovjet katonák számlájára szeretnék elkönyveltetni bűntetteiket, szervezkednek a meggyőződéses fasiszták, lapulnak azok, akik megpróbálják átmenteni magukat. Megosztott és zavart a munkásság is; a szociáldemokraták frakcióharcokba bonyolódnak, késleltetnék a kibontakozást, de a kommunisták soraiban is akadnak azonnali kommunizmust sürgető szektások... Brosúrákat magol a pártba beférkőzött egykori Gestapó-ügynök, az egyetem megnyitásán fajelméleti előadással rukkol ki a germanisztika professzora. Más értelmiségiek azonban, művészek és műszakiak vegyesen, őszinte hittel dolgoznak a demokratikus élet kibontakoztatásán. Egyéni tragédiák bukkannak felszínre a szovjet tisztek életében is; családok meghasonlása, tétova szerelmek kibomlása motiválja a németek mindennapjait.