Aki a Bóbitát ismeri, soha többé nem felejti el: „Bóbita, Bóbita táncol, / Körben az angyalok ülnek, / Béka-hadak fuvoláznak, / Sáska-hadak hegedülnek.” Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, röpteti, kikacagja. De nem csak Bóbitát csodáljuk, esténként sokszor gondolunk a holdas, köves úton kullogó kutyára, a lajtorján lépkedő szellőlányra vagy a déli napsütésben, a felhőket nézegetve mi is látjuk, hogy: „Elől úszik Mog király, / Kétágú az orra, / Feje fölött koronája, / Mint a habos torta.” És aki az elmúlt húsz évben járt óvodába, iskolába, hogyne fújná: „Harap-utca három alatt / Megnyílott a kutya-tár, / Síppal-dobbal megnyitotta / kutyafülü Aladár.” Sorolhatnánk a verseket egymás után, se szeri, se száma a gazdagságnak, amely felnőttnek, gyereknek új színnel töltötte meg a világot. Hincz Gyula elragadóan szép, a versekkel összeforrott, színes illusztrációi teszik még élvezetesebbé a kötetet.