A hagyatékban maradt; a németalföldi emigrációban németül írt regény a szerző legjobb művei közé tartozik. Egy változó világ változásra ítélt embere számára sok a talány, a megfejthetetlen titok. Érvényes az mindarra, ami egy adott helyhez kötve, az Utolsó Lámpás nevű kisvendéglőben történik. A szöveget Gálfalvi Ágnes ültette át magyarra.
Részlet: Carlos Nörting okleveles mérnök úr, kinek különös kalandját ezúton - természetesen teljes beleegyezésével - elmeséljük, egy híres nyugat-európai kikötővárosból származik. Tanulmányai végeztével 1929-ben elhagyta Európát, és előbb Chilében, Ecuadorban, Kolumbiában és Venezuelában élt, végül Brazíliában telepedett le, ahol mint a vízturbinák híres szakértője, rengeteg pénzt keresett az Amazonas nagy erőműveinél. 1950-ben váratlan nyugtalanság vett erőt rajta, ezért becsomagolt, és visszatért Európába. A kaland, amelyről itt beszámolunk, még csodálatosabb, ha belegondolunk, hogy Carlos Nörting okleveles mérnök nyugodt, kiegyensúlyozott férfi, elmúlt negyven, csendes és meglehetősen testes, higgadt és szerfelett gyakorlatias. Lehet, hogy egy icipicit szentimentális, mint máskülönben minden született nyugat-európai, de mindamellett nem hajlandó semmiféle közösséget vállalni az úgynevezett természetfeletti dolgokkal. Az itt következő eseményeket az ő saját, meglehetősen szűkszavú leírása alapján fogjuk visszaadni, anélkül, hogy hozzátennénk vagy elvennénk belőle valamit. A benne szereplő személyek nevét természetesen megváltoztattuk, nehogy tapintatlansággal vádoljanak bárkit is.