Charley Castillo élete gyökeresen megváltozott. A Szervezetelemzési Hivatalt; az elnök egykori emberének szervezetét feloszlatták, őt és a munkatársait sietve nyugalmazták, az elnök hirtelen halálát követően pedig egy sokkal kevésbé szimpatikus ember került az Ovális irodába. -Mégis hány holttestet hagyott maga után ez a Castillo őrnagy az egész világon, Charles? – kérdezte az elnök. -Nem tudom, elnök úr. -Maga a nemzeti hírszerzési igazgató! – csattant fel az elnök. – Nem kellene tudnia véletlenül egy ilyen apróságot? A kormány ugyan nem kér többé a szolgálataiból, de ez nem jelenti, hogy Castillo végleg lehúzta a rolót. Amint azt korábban a saját bőrén igen fájdalmasan megtapasztalta, jó pár olyan dolog van, amit a hírszerző közösség nem tud vagy nem akar megtenni, ő viszont rendelkezik elég emberrel és pénzzel, hogy a helyére tegye a dolgokat. De az első lehetőség, amikor bizonyíthatja, hogy vele még mindig számolni kell, őt is megdöbbenti: egy „BIOLÓGIAI VESZÉLY” jelzéssel ellátott hordó érkezik az USA Hadserege Fort Detrick-i Orvostudományi Kutatóintézetébe, Maryland államba. A hordó a világ talán legveszélyesebb biológiai fegyverét tartalmazza, amelynek meg kellett volna semmisülnie abban a Castillo által előkészített támadásban, amit a Kongóban létesített, titkos orosz gyár ellen intéztek. Az üzenet világos: a halálos anyagot nem sikerült maradéktalanul elpusztítani. A kérdés csak az: ki tette rá a kezét és mit akar? Castillónak van egy olyan érzése, hogy nem fog neki tetszeni a válasz.