Szabó Endre: Hódmezővásárhely (minikönyv)

Azzal a reménnyel bocsátjuk útjára e minikiadványunkat, hogy ezzel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Hódmezővásárhelyt minél alaposabban meg lehessen ismerni. A városnak több ezer éves múltja alapján nyugodtan állíthatjuk: Vásárhely ősi kultúrák városa.
A szocializmus eszméinek terjedésével - a századfordulót megelőzően - a mezőgazdasági munkástömegek rádöbbentek, hogy csak erőik egyesítésével változtathatnak életükön. 1894-ben Szántó Kovács János vezetésével forradalmi megmozdulás bontakozott ki, amelyet az uralkodók kegyetlen elnyomással toroltak meg. A munkásmozgalmat azonban nem lehetett elnémítani, és a századfordulón már az építőmunkások is szervezkedtek.
A hosszú sötét korszaknak a Szovjetunió Vörös Hadserege vetett véget, amikor 1944. október 8-án felszabadította Vásárhelyt. Azóta három évtized telt el, s e 30 esztendő eseményei történelemmé váltak. Olyan eredményeket értünk el a felszabadulás óta, amit az előző időszakban évszázadok alatt sem tudott felmutatni a történelem.
Az egykori tespedt, agrár jellegű városból dinamikusan fejlődő ipari város lett, amely fejlett nagyüzemi mezőgazdasággal rendelkezik. A foglalkoztatottaknak több mint a fele az iparban dolgozik, a város ipara 60 országba exportálja termékeit. A város mezőgazdasági üzemei korszerű eljárás alkalmazásával világszínvonalon termelnek.
Évszázadokon át néhány elemi iskola és egy gimnázium jelentette az itteni közoktatást. Ma nyugodtan nevezhetjük Vásárhelyt iskolavárosnak is. Egy főiskolai kar, öt középiskola, ipari szakmunkásképző intézet, általános iskolák és kollégiumok szolgálják a "művelt emberfők sokasága" reformkori eszméjének megvalósítását.
Sokan művészvárosnak is nevezik Vásárhelyt. Gazdag képzőművészeti múltja és élénk, virágzó művészeti élete van ma is, amelyet az egész országban, sőt határainkon túl is ismernek.