Vladimir Pozner: Az őrjöngő

1920-ban már vége felé járt a Szovjetunióban a polgárháború, amikor Kolcsak hadosztályparancsnoka, Ungern báró, elérkezettnek látta az időt, hogy önállósítsa magát: elfoglalja Mongóliát, betört Kínába, sőt Tibetbe is, világuralmi terveket sző… Az őrjöngő ennek az agyrémnek, ennek az őrült vállalkozásnak a regénye. Az író mesterien rajzolja meg a „véres báró” már-már valószínűtlen alakját, aki Dzsingisz kánnak képzeli magát a XX. században, a nagy szocialista forradalmak korszakában Vér és tűz kíséri hadjáratát, olyan kegyetlenségek, amelyek európai ember számára csak a második világháború alatt és után váltak hihetővé. Politikai és ideológiai elgondolásai szerint a felsőbbrendű ember a hatalom érdekében mindent megtehet. Megállapítja, hogy csak mongolokkal és általában a távol-keleti katonákkal mehet valamire: ők ismerik egyedül a vak engedelmességet, a halál gondolkodás nélküli vállalását a vezérért. Aztán lassan kiderül, hogy elképzelései hamisak: éppen a mongolok és a kínaiak között támadnak ellenfelei. Hiába támogatják a japánok, belesüpped a hatalmas területek hadsereget felmorzsoló semmijébe.