Egy fontos; az életét meghatározó döntés előtt Alexis Fielding szeretné megismerni anyja múltját. De Szófia sosem beszélt erről. Csak annyit mondott, hogy mielőtt Londonba költözött, egy kis krétai faluban élt. Amikor Alexis úgy határoz, hogy Kréta szigetére utazik, levelet küld lányával egy régi barátnőjének, és megígéri, hogy tőle majd többet tud meg.
Alexis megérkezik Piakára és elcsodálkozik, hogy a falutól nem messze van Szpinalonga szigete, Görögország egykori leprakolóniája. Aztán felkeresi anyja barátnőjét, Fotinit, és végre megtudhatja, amit Szófia egész életében titkolt: dédanyja, Eleni és lányai, a háború, szenvedély és tragédiák érintette család élettörténetét. Kiderül, milyen bizalmas viszony fűzi a szigethez és hogyan tartja őket fogságában a titok...
"Hideg szél söpört végig Plaka szűk utcáin, az őszi hűvösségben Maria megremegett. A hideg megbénította testét, lelkét, olyan dermedtség vett erőt rajta, hogy szinte megbénultak az érzékei, a bánaton kívül semmit nem érzett. A kikötőhöz vezető utolsó métereken botladozva erősen apjára támaszkodott, járása öregasszonyos volt, mintha minden lépés fájna. De fájdalma nem testi jellegű volt. Teste olyan erős volt, mint bármely más fiatal nőé, aki egész életét a tiszta krétai levegőn töltötte, bőre olyan fiatal, tekintete olyan mélybarna, mint a sziget lányaié.
A kis csónak a zsinórral összekötözött furcsa csomagok terhe miatt megingott a vízen. Giorgisz lassan lehajolt, egyik kezével a rakományt igyekezett egyenesben tartani, másikkal besegítette lányát a csónakba. Amint a lány biztonságban beszállt, az apa pokrócot terített köré. Csak hosszú, a szélben szabadon szálldosó haja mutatta, hogy nem csomag. A férfi óvatosan eloldotta a csónakot, nem volt már mit mondani, tenni, megkezdődött az átkelés. nem rövid, áruszállító út volt. Erről az utazásról nincs visszaút, új élet kezdődik vele. Élet a leprakolónián, Szpinalonga szigetén."