Veres Péter új kötete eltér az eddigiektől: nem szépirodalmi mű; s nem csupán tanulmánygyűjtemény - naplórészletek, aforizmaszerű feljegyzések éppúgy vannak benne, mint vitacikkek és más publicisztikai írások, kritikák vagy önálló, nagy esszék. A sokféle írás azonban mind egyfelé mutat: az új, szocialista társadalom útját keresi, s különösen a szocialista erkölcsét. Tegyük hozzá: Veres Péter nemcsak elmélkedik korunk nagy kérdéseiről, hanem amit mond, azt mai valóságunkhoz kapcsolva mondja: sohasem marad meg "elvi síkon", mindig a gyakorlattal szembesíti eszméit, és elsősorban a konkrét gazdasági-politikai, társadalmi-etikai problémákkal foglalkozik. (Távlati tervek, munkaerő-gazdálkodás, születésszabályozás, az ifjúság kérdései.) De ezekkel, a szorosabb értelemben vett közéleti cikkekkel érdekességben s - hosszú távon - talán közérdekű voltukban is vetekednek azok a sokszor személyes indítású, lírai gazdagságú följegyzések, melyek hazánk éghajlatának a szellemi emberre való hatásával s más, mindnyájunkat érintő, társadalmi-élettani problémákkal foglalkoznak. Az olvasmánynapló irodalmi reflexióiban pedig nem annyira az egyes művek elemzései, mint inkább a hozzájuk kapcsolódó szociológiai elmélkedések fontosak és érdekesek.