Látták leomlani húsz éve; 1989-ben a berlini falat, ott voltak a Die Mauer helyén rendezett gigantikus The Wall Pink Floyd-koncerten, megmászták a kínai nagy falat, megdöbbentek az uniós falakon belülre vágyó félholt fekete-afrikaiak láttán Észak-Afrikában és a Kanári-szigeteken, értetlenül álltak a zsidókat és arabokat elválasztó ciszjordániai fal tövében, tisztelettel adóztak a kivándorló ősöknek a New York-i Szabadság-szobor melletti Ellis Islanden, lenyűgözve figyelték az emberiség első falfestményét az altamirai barlangban, felírták a nevüket Prágában a graffitivel borított Lennon-falra, porszemnek érezték magukat az egeket ostromló inka falak tövében… A HVG újságírói a világ számos pontján találkoztak ember építette határfalakkal, és munkájuk során legalább ennyiszer szembesültek láthatatlan falakkal. E kötetben három tucat fallal ismertetik meg az olvasót, városfalaktól birodalmi védfalakon át a ma is épülő ember ember elleni válaszfalakig. Van ezeknek az épített határoknak egy közös vonásuk: egyetlenegy olyan masszív válaszfal sem épült még a történelemben – bármit is tervezett az építtetőjük –, amely idővel le ne omlana. Térségünkben például a hírhedett berlini fal és a szabad mozgásunkat korlátozó vasfüggöny is ugyanerre a sorsra jutott. Ez az utóbbi, embereket és rendszereket elválasztó fizikai és virtuális fal húsz évvel ezelőtt tűnt el – amihez annak idején a maga módján hozzájárult az idén 30 éves HVG is.