A fönnállásának 75. évéhez közeledő Délmagyarország fejfáinak egyikén Vér György neve áll. Ő volt a két háború közötti baloldali szegedi sajtó legharcosabb munkatársa; akit sajtópörök tucatja sem tudott elhallgattatni. Ma már csak kevesek emlékezetében él kisportolt, fess alakja, szájában az elmaradhatatlan angol pipával. Így ábrázolta őt Magyar László is a Grimasz című karikatúra-albumában (1928). Népszerű volt, szerették, Vér Gyurkának hívta mindenki.
Szegeden született 1904. április 15-én. Édesapja MÁV-tisztviselő volt, a családja a Jósika utca 31. számú házban lakott. Hamarosan Budapestre költöztek, ezért életének első másfél évtizedéről nem sokat tudunk. Egyik cikkéből kitűnően a Munkácsy utcai gimnáziumba járt, oda, ahol Babits is tanított. A belügyminiszter 1924-ben engedélyezte, hogy családi nevét (Heller) írói nevére, Vérre változtassa.
Jóformán gyermekfejjel szemben találta magát az ellenforradalommal, annak legdühödtebb napjaiban. Mindkét unokatestvére Horthy börtönében sínylődött: Kelen (Klein) József népbiztost életfogytig tartó börtönre, Korvin (Klein) Ottót halálra ítélték. (A Klein-testvérek édesanyja, Klein Zsigmondné Eisenstädt Berta testvére volt Vér édesanyjának, Heller Lajosné Eisenstädt Emmának.) Kelen Jolán Töretlen úton című könyvében (1955) leírja, hogy a 15 éves Vér - egyik látogatásakor - mérget csempészett be a börtönbe Korvinnak, aki azt visszautasította: nem mentem fel az uralkodó osztályt a gyilkosság alól.
Fiatalon, 18 évesen jónevű újságíróként került vissza szülővárosába: Az Esttől a betiltott Délmagyarország utódához, a Szeged című laphoz szerződött segédszerkesztőnek. Decemberben Színház és szerelem címmel rendezett irodalmi estet melyen Móra mondott bevezetőt. Hetek alatt utat talált a szeged irodalmi élet vele egykorú csóva vezetőihez: írásai jelentek meg a Csöndben, József Attila, Hont Ferenc, Pór Tibor és a többiek első próbálkozásai között. Ő volt a rövid életű folyóirat társszerkesztője. Kollégái akkor szerették meg igazán, amikor új állását sem féltve, részt vett az 1923. januári - sikerrel végződő - újságírósztrájkban. Az ausztriai emigránsok rendszeresen eljuttatták neki a Bécsi Magyar Újságot, a menekültek szócsövét. Pór Tibor, a mai Sarló Sándor leírja, hogy ő is Vérék lakásán olvasta Gábor Andor és mások Horthy-ellenes cikkeit.
1923 májusában Pesten interjút készítettek a szegedi Juhász-jubileumra készülődő Babitscsal, decemberben pedig példát mutatott kollégáinak a pesti riporterek gyorsaságából. Karácsony másnapján az "ébredők" bombát dobtak a csongrádi Magyar Király szálló emeleti nagytermébe, ahol a helyi zsidó nőegylet tartotta jótékonysági bálját. Három halott és sok sebesült volt. Vér elsőként akart a helyszínre érni, ezért a reggeli vonatot meg sem várva, lovasszánon indult Csongrádra! Hozzájutott a nyomozás néhány bizalmas részletéhez, és ezeket leadta a pesti lapoknak. A kormánynak kínos lett volna a teljes igazság napvilágra kerülése, hiszen az egyik letartóztatott "ébredő" lakásán Héjjas Iván levelére bukkantak... Fordult a kocka, amikor a Kúria fölmentette a vádlottakat: ők kértek bírói elégtételt a "becsületükbe" gázoló Vértől. A szegedi újságírót először hat havi, végül is harminc napi fogházra ítélték (1928).
A szegedi jobboldal is a saját bőrén érezte Vér tollának az acélhegyét. A Délmagyarország 1926. április 4-i számában cikket írt Szécsényi Istvánnak, a szegedi "ébredők" vezérének köpönyegforgató múltjáról. A leleplezett vezér öccse aznap délután megleste, és orvul bántalmazta a mit sem sejtő Vért. A lap április 7-i számában Juhász Gyula állt ki az "ébredők" ellen.