Vas Gereben: Parlagi képek - Tormagyökerek

Koczagyerek
A Balaton partjának kövéredő füvében delelőt hasalt Mihály a gulyás; nádkupacz árnyékából lustábbakat pillantván a szomszéd falu tornya felé; de még lustábbat pillantana, ha szájában a tegnapi ludczombnak ízét már harmadszor nem kérődzené. Mellette nyujtózkodók egy téli ködmenes kuvasz, éhkínában szinte nagyokat kaffantván a legyek után, melyek majd a gazdát, majd ebéd csipkedték föl az unalomból. Nem messze tőlük a gulya kolompjai hangzának; a napnak forró melegét összedugott fejjel enyhité Mihály uram gulyája, a többi közül itt-ott öklelődzék ki egy, szunyoglepett nyaka felé ütvén szarvával, mert a szemtelen rajt a nyakhajlásból ki nem legyezhette.
A vén Balaton rámátlan tükörként fekvé meg partjait, nem volt egyetlen-egy szellőcske, mely a sima takarót lefújná, hogy millió ránczait mutatná meg; panasztalan feküdt az anyóka, harsogó nótáig elfeledni látszék, míg némely estén nem dudol, de ordít, mint kit jobbra-balra hajdúközben két oldalról csontig vernek.