Vágó István: A fele sem igaz! (Dedikált)

Nagy öröm és értékes tanulság számomra; hogy megjelenhet ez a könyv, A fele sem igaz! című televíziós vetélkedősorozat első 50 adásának anyaga. Öröm, mert viszontláthatom mindazt az energiát, kitartó gyűjtőmunkát, melynek eredménye, mint szó, elrepült, de itt az írás, amely remélhetőleg megmarad. És tanulság - remélhetően nemcsak a magam számára -, mert a kérdésekre adott válaszvariációk eredeti megfogalmazásban kerülnek az olvasó elé. Eddig sem volt hétpecsétes titok, de ezúttal minden köntörfalazás nélkül a nyilvánosság elé tárjuk, hogy a műsor vendégei az itt sorjázó válaszjavaslatok alapján adták elő vagy fogalmazták át - hihetőbbé vagy éppen hihetetlenebbé téve - mondandójukat. Hálásan köszönöm ezúton válaszadó vendégeinknek, hogy megtisztelték a műsort jelenlétükkel, különösen pedig azoknak, akik fáradságot és saját fantáziájukat nem kímélve tették még élvezhetőbbé, mókásabbá, egyénibbé ezt a műsort, mely nélkülük talán hamar mechanikussá, egyhangúvá válhatott volna. A tanulság éppen abban áll, hogy mennyit ér egy nem irodalmi igénnyel megírt válasz egy-egy avatott stiliszta gondozásában megszólaltatva.
Természetesen a vendégek egyéniségét, csak rájuk jellemző stílusát ez a könyv nem adhatja vissza - ez legnagyobb fájdalmam. De talán lesznek, akik úgy érzik, mégis érdemes feleleveníteni azokat a furcsaságokat, meglepő igazságokat, melyekről mások úgy ítélkeznek, hogy nem feltétlenül fontos tudni őket. Ez utóbbiaknak persze igazuk lehet. De ha valami egyszerűen csak érdekes, szórakoztató, netalán figyelemkeltő - elegendő indok-e ez arra, hogy feledésbe merüljön? Meggyőződésem, hogy nem. Különösen így van ez, ha ezek a kuriózumok arra is alkalmasak, hogy játsszunk velük, megmozgassák történelmi, művészeti és megannyi területen otthonos fantáziánkat, igénybe vegyék nyelvérzékünket. Erre a játékra megpróbáltuk a nyomtatott formát is alkalmassá tenni, a következő módon.