A Szépség történetét folytatja ez a könyv. Szépség és rútság nyilvánvalóan egymást feltételező fogalmak. A rútságot többnyire a szépség ellentéteként fogjuk fel; s ezért úgy érezzük, hogy az utóbbi meghatározása révén már az előbbiről is tudjuk, micsoda. Ám a rút különféle megnyilvánulásai a századok során sokkal gazdagabbak és váratlanabbak, semmint általában gondolnánk. E könyv irodalmi szemelvényei és rendkívüli illusztrációi meglepő úton kalauzolnak végig, közel háromezer év lidércnyomásai, félelmei és szerelmei között. Utunk során a visszataszító látványok megindító pillanatokkal váltakoznak, s a rútság legtorzabb megnyilvánulásait a minden klasszikus kánontól való megszabadulás mámorító élményei követik. A démonok, bolondok, szörnyeteg ellenségek és kísérteties jelenések, a fenséges határait súroló szédítő mélységek és torzulások, freak-ek és élő halottak között végighaladva igen gazdag és ismeretlen ikonográfiára bukkanunk. Olyannyira, hogy a természeti rút, lelki rút, aszimmetrikus, diszharmonikus, torz, hitvány, gyenge, gyáva, banális, esetleges, önkényes, durva, visszataszító, otromba, viszolyogtató, ostoba, hányingert keltő, bűnös, kísérteties, boszorkányos, sátáni, undorító, gusztustalan, kellemetlen, groteszk, förtelmes, gyűlöletes, illetlen, tisztátalan, mocskos, obszcén, ijesztő, nyomorúságos, szörnyű, hátborzongató, ocsmány, rettenetes, hajmeresztő, rémületes, felkavaró, iszonytató, gyomorforgató, bűzhödt, nemtelen, szerencsétlen és csúnya példáitól hemzsegő könyvünket végiglapozva az első külföldi kiadó így kiáltott fel: "Milyen szép is a rút!" Umberto Eco szemiológus és író 1932-ben született Alessandriában. Számos esszét követően 1980-ban jelentette meg első regényét, A rózsa nevé-t (Premio Strega 1981), amelyet a Foucault-inga (1988), A tegnap szigete (1994), a Baudolino (2000) és a Loana királynő titokzatos tüze (2004) követett. Műveit számos nyelvre fordították. 2004-ben az ő szerkesztésében jelent meg A szépség története.