Szólni Wass Albertről: maga is boldog szomorúság. Anya nélküli gyermekkora, a nagyszülői ház hagyományos magyar értékrendje, a léha békeidők és háborús haláltáncok Kolozsvára, Mezősége… Román megszállás Trianon ránk kényszerített diktátuma, a mezőségi tavak álomvilága, a havasok kegyetlen valósága és titkai, főiskola és egyetem külvilági tapasztalatai. Elhaló szerelmek és – a sajnálatosan szokásszámba menő – érdekházasság. Írói siker és háborús helytállás a fronton. Visszavonulás. Erdély exodusa… Mi lesz a jövője a vesztes népeknek Európában? A magyar emigráció erkölcsi hivatástudatával még messzebbre kerül a szeretett Erdélytől: számkivetve a „szabad népek” Amerikájába. A hontalanság álma a szabadság államáról… Az élet és a létezés nagy írója mindezekkel együtt Isten iránti maradandó hittel vallja tervezett életrajzi munkájának örökhagyó jeleként: „Fuit” (Voltam). Élt, volt, alkotott: ehhez kellett az elhivatottak „boldog” hite, a táltosi csodavárók hegyéleket bejáró és barlangmélyeket belakó biztonsága, és ugyanakkor a tapasztalatok terhével megrakott lélek már-már feloldhatatlan „szomorúsága”. Nemzetlétünk vagy nemzet-nemlétünk nagy kérdésének örök feltevése – minden írásában. (Részlet az előszóból)