A szerző a jelenleg rendelkezésre álló szovjet és német hadműveleti dokumentumok és más források felhasználásával sokoldalúan elemzi a szovjet és a német hadvezetés elképzeléseit, hű képet ad arról a 108 napig tartó hősi küzdelemről, amelyet a 2. és 3. Ukrán Front leghosszabb ideig tartó és eredményeiben legnagyobb jelentőségű hadművelete volt. Megvívása során a szovjet katonák önfeláldozó hősiességről, bátor helytállásról, fegyvereik és harceszközeik mesteri kezeléséről tettek tanúbizonyságot. A csapatok erkölcsi-politikai állapotát mindvégig szilárdította, harckészségét a legnehezebb, olykor válságos helyzetekben is magas fokon tartotta a felszabadító küldetés tudata. Ez a budapesti hadművelet egyik legfontosabb tanulsága. A hadművelet tanulmányozása alkalmat nyújt a burzsoá hadtörténetírás ma is előszeretettel hangoztatott állításának megcáfolására is, mely szerint a szovjet hadsereg mindenekelőtt nagy túlerejének köszönhette győzelmét. A Budapestért vívott harcban részt vevő csapatok erőviszonyainak megismerése - mint annyi más hadművelet esetében is - bizonyítja, hogy a szovjet csapatok győzelmét döntően nem a túlerő, hanem a szovjet hadművészet fölénye, a vezetés jobb színvonala, a csapatok erkölcsi-politikai állapotában meglevő minőségi különbség biztosította. Ez a budapesti hadművelet másik fontos tanulsága.