"A városháza előtti nagy tér nem mindennapi színezettel kettős; nagy terhet hordott magán. A teret körülácsorgó, nagy platánok levelei a száraz, nehéz levegőben aléltan csüngtek alá. Nem mozdult a levegő semmit. A város felett alacsonyan elterpeszkedő fellegtömeggel együtt talán még a lassan közeledő alkonyat is megállt, hogy élesebben láthassa az emberélet tragédiamozaikjait. A tér közepén méltóságosabb szobor is most mintha görcsösebben markolta volna élettelen kardját és a bronzszemöldökök mintha sötétebb árnyékba rejtették volna a mozdulatlanságban is most talán élesebben szúró, vak szemeket."