Az északi sarkkörön túl ostromolja a befagyott tengert az amerikai parti őrség jégtörő cirkálója; a Terra Nova. Egy nap egy síléccel közlekedő, meglőtt férfi közeledik az áthatolhatatlan ködbe burkolózó jégtáblákon. A legénység felviszi a fedélzetre, ahol ellátják a sebét és kezelik a kihűlését. A férfi azt állítja, hogy a neve Thomas Anderson. A beszámolója szerint Utgardról érkezett, a brit Zodiákus kutató állomásról. Kutatónak vallja magát, aki nemrég utazott egykori tanára meghívására e messzi, jeges tájra. Találkozójuk azonban nem jöhetett létre, mert a nagyszerű tudóst jégbe fagyva találják egy mélyedés alján. A halála kérdéseket vet fel, bár a vezetőség nem tűri a gyilkosság gyanújának emlegetését.
A férfi azzal fejezi be a története elmesélését, hogy a Zodiákus felrobbant, megsemmisült, és mindenki meghalt a detonációban. Idővel kiderül, hogy vannak túlélők, akikre rátalálnak a jégmezőkön, és merőben más megvilágításba helyezik a történteket, kezdve az első halálesettel. A Terra Nova kapitánya előtt lassan kirajzolódik a teljes kép, s már csak az az egy tisztázatlan kérdés nyomasztja, hogy vajon ki lehet az a férfi, akit elsőként vett a hajójára, és aki Thomas Andersonként mutatkozott be.