Mariay Ödön: Örök nomád

Kazay; nagymultú magyar család sarja, ifjúsága egyetlen vágyódás volt a pusztai nép, a hortobágyi pásztorok élete után. Ifjúkorának álmait azonban eltemette egy forró szerelem, egy dekadens francia márkiné hatása. Kazay a túlfinomult Nyugat rabja lesz, de nem talál nyugalmat, lelke meghasonlik. A lélek legbenső vágyait csak a világháború és a hadifogság szabadítja fel újra benne. De akkor mindennél erősebben. A kirgiz pusztákon újjászületik, megfürdik Cskelett napjában. Megszeret egy ksirgiz lányt, elhódítja vőlegényétől, feleségül veszi. Mikor a hadifoglyok végre hazatérhetnének, Nyugat őt is megkísérti még egyszer, de benne erősebb a határtalan szabad Kelet vonzása: ott marad felesége, kisfia mellett, az őshazai tájon, a végtelen legelőkön, pusztai testvérei között, örökre. Mariay Ödön a ritkán megszólaló, de mindig érdekeset mondó írók közül való. A Kelet fia és az Aranyszájú Zongh nagyszerű stílművészének, a vonzó elbeszélőnek ez új kötete, mely az Örök nomád megkapó történetén kívül még egy sor remekbe készült elbeszélést is tartalmaz, tán legszebb, legmegkapóbb munkája.