A rasszgondolatot; ahogyan az a fasizmus ideológiájában megjelenik, nem szabad úgy felfognunk, mint egy olyan szaktudományt, amely többé-kevésbé az általános anthropologiával vagy a néprajzzal határos; de úgy sem, mint a társadalmi higiéné egyik fejezetét (ahogyan Itáliában különböző - olykor konjunkturális szempontok által meghatározott - célszerűségi okokból megfogalmazták). A fasiszta rasszelméletet egyrészt politikai értelemben, másrészt egy új általános világnézet és egy új szellemi magatartás értelmében kell felfognunk. Ha ez a magatartás következetes, akkor több olyan területen is érvényesülnie kell, amelyek többségének a legutóbbi időkig - vagyis a tegnapig uralkodó racionális és pozitivista szemlélet idején - ilyen kérdésekhez állítólag semmi közük sem volt, és nem is lehetett. A fasiszta rasszgondolatnak kétségtelenül van egy sajátos, tisztán biologiai és anthropologiai aspektusa; mégis - különösen annak a módnak következtében, ahogyan a rasszproblémát Itáliában fel kell vetni - ez az aspektus csak egy általánosabb felfogás és elmélet keretében válik értelmezhetővé. A fasiszta rasszelmélettel - ahogyan a nemzetiszocialistával is - egy bizonyos világnézet helyébe egy másik kerül, amiből az következik, hogy a szakterületek egész sorában sajátos és pontos módszertani alapelvek lépnek érvénybe. Magasabb formájában a fasiszta rasszelmélet szellemileg és kulturálisan is: forradalmi eszme. Úgy tekinthető, mint egy "mítosz": mint egy korszak teremtő erőinek és fejlődésének kristályosodási pontja.