Temesváry Ferenc: Díszes nyergek, lószerszámok

A ló az ember életének része volt ősidők óta; s mint ilyen, az emberiség mitológiájában is jelentős szerepet kapott. Több istennek volt attribútuma vagy megjelenési formája. Poszeidón is olykor ló alakban jelenik meg, Egyiptomban viszont a menekülő hős háromlábú lóvá változik. Az istenek, félistenek, hősök lovon közlekednek, miként Illés próféta kocsiját is három tüzes paripa vontatta az égen. Odin, a skandináv mitológia főistene is lovakat és kocsit adott a nappalnak és az éjszakának, s felküldte őket az égre, hogy napjában egyszer bejárják a földet. A muzulmánok tíz állatot hoztak kapcsolatba az éggel, köztük a lovat is.
A lovak egy csoportját természetfeletti erővel ruházták fel. Közéjük tartoztak a táltosok. Villámként száguldottak, beszéltek, és legyőzhetetlenek voltak, bár betegnek és soványnak látszottak. Közülük is kiemelkedett a Pégaszosz, azaz a szárnyas ló, amely Zeusz mennyköveinek és villámainak volt hordozója. A mítoszok egyike szerint viszont Bellerophontész az istenektől kapta ajándékba, hogy hátáról elpusztítsa a szárnyas szörnyet, a Khimairát. Patája nyomán fakadt a Helikon hegyen a Ló-forrás. Megjelent egyszarvúként - unikornis - is félelmetes, legyőzhetetlen vadként, vagy szelíd formában a szüzesség jelképeként. Megéneklik őket keleti és nyugati népköltészetben egyaránt, ábrázolták családi címerekben, kódexek iniciáléiban, gobelineken.