Az egész óra azzal telt el; hogy várakoztunk: majd csak megjelenik Ferkó a láthatáron, de hiába. Ez alaposan elkeserített bennünket, mert mindannyiunkat izgatott a galambházba rejtett puskák ügye. De nem szóltunk róla egymásnak. Az iskola kerítésén belül nem mertünk róla szólni, mintha attól tartottunk volna, hogy a falaknak is fülük van. De akadt másvalami, ami a lyukas óra vége felé izgalomban tartott bennünket. Mátis Zoli abbahagyatta velünk a golyózást, ami úgysem ért sokat, mert hang nélkül kellett csinálni, hogy ne zavarjuk a tanítást, és megint a hátsó palánkhoz hívott bennünket. Leült a két sarkára. Mi körülvettük és azt hittük, hogy megint valamilyen bölcselkedésbe kezd, de nem.