Tatay Sándor: Csipke. Tíz elbeszélés [Bp.], 1942, Bolyai Akadémia kiadása (Turul Sajtóvállalat Nyomdája, Bp.), 79 p. Dedikált, eső kiadás. /Bolyai Könyvek/.
A nagy park helyén.
Sohasem felejtem el azt a napot; amely a kutyák pusztulását hozta. Pusztult akkor már minden a ház körül. A házat akkor még kastélynak nevezeték, bár a tornya rég ledőlt, a köveiből disznóólat építettek. De akkor már a disznóólak is üresek voltak, csak néhány baromfi ténfergett az udvaron. Kóválygó, buta tyúkok besétáltak a folyosóra, amelyen még ott függött néhány jó festmény.
Föld már nem volt, de bátyám, aki egyébként fiatal kora ellenére iszákos ember volt, a park fáit kivágatta. A park helyén konyhakertet csinált és azzal akarta megmenteni a kastélyt és minket mindnyájunkat. De a szemén, a viselkedésén és általában az egész alakon látszott, hogy sohasem lesz a család megmentője... Tulajdonképpen csak addig volt igazán elemében, amíg a parkot irtották. Míg recsegve, ropogva dültek az évszázados fák.