A holokauszt magyarországi történetének egyik különleges eseménysorát; az 1941-42-ben alapított Budapesti Segély és Mentőbizottság, illetve főleg annak egyik vezetője, Kasztner Rezső tevékenységét követi nyomon a szerző legújabb kötetében. Kiterjedt tudományos kutatásai alapján bizonyítani kívánja, hogy az Endlösung idején az emberéletekkel való kereskedés elválaszthatatlan Hitler lovagrendjétől, az SS működésétől, s a nemzetiszocialista érdekek érvényesítésének része volt. Elsőként a hazai cionista mozgalom megerősödését, a bizottság megalakulásának körülményeit és tevékenységének első két évét ismerhetjük meg részletesen. Bemutatásra kerülnek a német megszállás eseményei és következményei, különös tekintettel a Sonderkommando tevékenységére, Eichmannak a zsidó vezetőkkel szemben folytatott kétszínű játékára, az első fogolycsoportok kiszállítására, a hazai és nemzetközi közvélemény reakcióira. Olvashatunk Joel Brandról, a halottak küldöttjéről, megismerhetjük Kurt Becher SS-Standantenführer személyét, aki ridegen számító cinikus karrieristaként óriási hasznot húzott a holokausztból, ám a háború vége már a zsidómentő köpenyében tetszelegve köszöntött rá. A következő fejezetekben részletes ismereteket szerezhetünk az SS és a Mentőbizottság között lefolyt tárgyalásokról, Kasztner Rezsőnek az ebben játszott szerepéről, a Svájcba kiengedett mintavonat történetéről, az SS által és hasznára kényszermunkára fogott magyar zsidókról. Betekintést nyerhetünk a legnagyobb zsákmány, a hazai nagytőkés zsidó családok által fizetett váltságdíjak történetébe, a Bécsben túszként fogva tartott hozzátartozóik, a koncentrációs és munkatáborokba került emberek sorsának alakulásába. Megismerhetjük a háború utolsó hónapjainak a nyilas terrortól a tovább folyó alkudozásokon át a felszabadulásig ívelő tragikus eseményeit, sőt, a történet szereplőinek későbbi sorsát is. A lábjegyzetekkel ellátott, fekete-fehér képekkel és dokumentumok másolataival illusztrált kötetet epilógus és névmutató zárja.