Szilágyi Péter könyve nemcsak a verstan szűkebb szakterületén ígérkezik tudományos eseménynek; hanem a magyar irodalomtörténet számára is. Egyik legnagyobb költőnk teljes költői életművének verstani feldolgozása, a benne kirajzolódó verstörténeti irányok és folyamatok feltárása mindeddig hazai példa nélkül álló kivételes teljesítmény. A szerző tényekre alapozott, rendszeres ritmikai pályaképet ad, óvakodik az elhamarkodott következtetésektől, minden felszínes, esszéisztikus-metaforikus minősítéstől. A statisztikákból kibontakozott fejlődéstörténeti mozzanatok más oldalról is bizonyíthatók vagy valószínűsíthetők, verstani indoklásuk meggyőző.
Új megvilágításba helyezi Szilágyi Péter az Ady-életmű hangsúlyos versformáit, úttörő jelentőségű megállapításokra jut az Ady-féle szabadvers kérdéseiben, s rendkívül értékes mindaz, amit Ady szimultán versformáiról ír.