William Butler Yeats (1865-1939) nemcsak az „ír reneszánsz” irodalmi és politikai mozgalmában kerül az első helyre műveinek értékével és jelentőségével, hanem korszakos szerepet tölt be a XX. századi költészet útjának előkészítésében és meghatározásában is.
„Egyik metaforája szerint – írja róla méltatója, A. G. Stock – az emberiség úgy teremti meg egy civilizáció hagyományát, ahogy a madár fészket épít, hogy legyen hol megpihenni, ahol a lélek megkapja a maga táplálékát, ahonnan felrepülhet. De a madár és a lélek akkor van igazán elemében, ha felszáll fészkéről és egyedül szárnyal fel az ég feltérképezetlen mezőire. Így van ez Yeatsszel is. Nem tudott csak önmaga lenni és nem is lehet megérteni az ír civilizáció nélkül, amely gondolkodásának alapja, de amikor leginkább önmaga, akkor magasan fönt van és egyedül, felemelkedve civilizációjából a magányos élmény ürességébe.” Ennek a nagy, modern költőnek a pályáját rajzolja meg Szentmihályi Szabó Péter könyve.