Gellért élete és kora egyike a magyar történelem izgalmas fejezeteinek. A kor a XI. század; Szent István kora, amikor roppant feladat áll az ország vezetői előtt: vagy sikerül megszervezni a nyugati mintájú keresztény-feudális országot, vagy menthetetlenül széthull az amúgy is bomlófélben levő törzsszövetség. Ebből a munkából veszi ki részét a velencei származású Gerhardus Sagredo, bencés rendfőnök is, akit a véletlen sodort Magyarföldre, de a király kérésére végleg itt marad, s Istvánhoz hasonló igényességgel, bölcsességgel vállalja a rá mért feladatot. Elszörnyedve szemléli István vasszigorát, amellyel a szabadsághoz szokott barbár fejeket a monarchia és a keresztény egyház igájába hajtja, de ugyanilyen elképesztő számára, hogy a nyugodt felszín alatt milyen elevenen él a pogány kultúra. Istvánnak életében számos lázadást sikerült elfojtania, de halála után elszabadul a pokol, és az új rend ellen a pogány szabadság jelszavaival lázadó Vata emberei megölik Gellért püspököt is. A regény Gellért elképzelt önéletírása. Szentmihályi nagy anyagismerettel és kitűnő jellemformáló erővel eleveníti meg ezt a kivételes embert és a körülötte szerveződő új világot.