Szentmihályi Szabó Péter: Az ész álma (Dedikált)

Király István írja Szentmihályi Szabó Péterről:
„Ha úgy tetszik, modern költő Szentmihályi Szabó Péter. Adott a káosz, a nihil, az elidegenedés minden érzete, s adott ehhez illő sajátos stílus is: a disszonáns, groteszk képekhez való vonzódás a az antipoézis: az elidegenedett emberség akartan költőietlen, dezilluzionáló, depoetizáló sajátos nyelvezete… A negatív, a tiltakozó érzelem mellett adott itt a pozitív oldal is; villan a remény, megcsillan a hit… két külön világ – a Semmi kiégett, elgépiesedett, közönyös világa s az emberi álmok, a humánum vágya – van Szentmihályi Szabó Péter kötetében szétválaszthatatlanul egymásra rakva, egybemontírozva. De úgy, hogy az értékelő attitűd, a gyermek mint rejtett lírai s stiláris sugalló, kétségtelenné teszi, hogy e mellett az utóbbi mellett – az értelmes lét mellett, az emberi mellett – tesz hitet itt a lélek. S ami a leglényegesebb, sejteti, hogy nem meddő ábránd mindez: de utak visznek ide.”