A géprepülés mintegy hét évtizedes története során az egyik fő követelmény mindig a repülési sebesség fokozása volt. A mai korszerű katonai repülőgépek a hangsebesség két-háromszorosával, napjaink legmodernebb utasszállító repülőgépei pedig mintegy 1000 kilométeres óránkénti sebességgel repülnek. S lehet, hogy mire ez a füzet az olvasó kezébe kerül, a szuperszonikus utasszállító repülőgépek már menetrendszerűen közlekednek. A repülési sebesség ilyen növelése sok hasznos eredménnyel járt: a megnövekedett sebesség miatt csökkent az azonos távolság eléréséhez szükséges repülési idő, a katonai repülőgépek harcászati-technikai jellemzői javultak, alkalmazásuk lehetősége bővült.
Amikor megállapítjuk, hogy a repülési sebesség növekedése igen figyelemre méltó eredmény, ugyanakkor a kedvezőtlen vonásokat sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ezek közül az egyik leglényegesebb, hogy a repülőgép utazósebességével együtt annak fel- és leszálló sebessége is tetemesen megnőtt. A korszerű repülőgépek felszálló sebessége megközelítően az utazósebesség 15-20%-a körül van. Eszerint például a hangsebesség két-két és félszeresével haladó vadászrepülőgépek felszálló sebessége óránként 300-380 kilométer. A leszállósebesség szintén jelentős, de mindig kisebb, mint a felszállósebesség.