Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött

Afrikai, indiai, alaszkai vadászkönyvei után Széchenyi Zsigmond most hazai vadászemlékeit írja meg: vadászneveltetésének első részét, a csúzlitól a golyóspuskáig, az első verébtől az első szarvasig. Egy vadász-önéletrajz első kötete tehár ez: egy életre szóló szenvedély kezdetének és kialakulásának története, bevezetés a férfikor itthoni nagy vadászataihoz, amelyeket a szerző emlékezéseinek második kötetében fog megírni. Széchenyi Zsigmond ezt a vállalkozást nehezebbnek érzi, mint az egzotikus tájak, ismeretlen állatok bemutatását. "A téma méretei megtorpantanak - írja bevezetőjében -, fémjelzése bizonytalanná teszi kezemben a tollat. Ilyesfélét érezhet steril fátyla alatt a gumikesztyűs sebész, mikor legkedvesebb hozzátartozója fekszik előtte a műtőasztalon. Én is olyan ingadozva, olyan megiletődve nyúlok ehhez az íráshoz, mint valami féltett, törékeny portékához; nehogy elejtsem, nehogy megsértsem, nehogy bántódása essék. Nehogy utóbb még az én erdőm, a magyar erdő csalatkozzék tollamban."