Tóth Béla: Gyaluvonások (Dedikált!)

Az önéletrajzi elemekkel átszőtt regény főszereplőjének élete folytonos; állandó küzdelem: a parasztgyerekből előbb asztalosinas lesz Szegeden, a második világháború idején, a felszabadulás után egyetemre kerül, s az egyik NÉKOSZ-kollégium lakója lesz, tanári diplomát szerez, majd könyvtárosként dolgozik. Tóth Béla új regénye valójában előbbi könyvének a Mi, janicsárok-nak probléma-szövevényét folytatja: a kétkezi dolgozókból tanulással, eszmélkedéssel újvágású értelmiséggé fejlődő emberek életpályájának megörökítését a negyvenes évektől a hatvanas évek elejéig. A tanulás és a szerelem erőfeszítései, kínzó gondjai azt a belső küzdelmet érzékeltetik, amely nélkül nincs igazi felemelkedés, érvényes öntudat, hitelesíthető emberi tartás. Egy súlyos szavú nemzedék tárgyilagos önszemléletének megkapó dokumnetuma ez a könyv - a vallomás és az önkritika egységének szerencsés megvalósulásával.