"Az ember kötődik. Tájakhoz; ősökhöz, anyanyelvhez. Ez a kötődés átszövi érzelmi életünket, s meghatározza értelmi fejlődésünket is.
Csakhogy az ember szabadulni is akar. Gonosz és terhes emlékektől, elvásott és megkopott tárgyaktól, nyűgös hagyományoktól. Elszakadni az ősök követelőző árnyaitól, menekülni unt tájak szűk börtönéből.
Egyszerre érezzük a szülőföld vonzását és a távolságok nosztalgiáját."
A publicista, a tanulmányíró leginkább találó válasza erre az "oldásra és kötésre" alighanem a történelem kritikus pontjainak, meghatározó jelentőségű alakjainak, jelenünkbe belenyúló vonulatainak elfogulatlan, tárgyszerű, de a ma kérdéseire összpontosító újragondolása, különös tekintettel "arra a kicsiny, de mégis tágas világra, amelyet a tájegységek nyelvén Közép-Kelet-Európának nevezünk".