Szakonyi Károly: Magányos biciklista (Dedikált)

Rövid novella, tárca, színházi cikk, jegyzet, művészportré: csaknem kilencven, s a magyar irodalom történetében gazdag múltra visszatekintő, de hagyományos értelemben mégis nehezen meghatározható kispróza gyűjteménye Szakonyi Károly különleges arculatú, új könyve, a Magányos biciklista. „Régóta készülök egy ilyen kötet összeállítására – nyilatkozta új könyvéről az író –, mert demonstrálni szeretném, hogy a gazdag múltú újságtárca nem halt ki… Az elődök – jobbnál jobb magyar írók – szoros kapcsolatban álltak a lapokkal. Bekapcsolódni a köznapok – és szó szerint a köznapok! – vérkeringésébe, beleszólni az élet dolgaiba – ezt biztosította a sajtóban nyert tér. Ma erre kisebb az esély, az író inkább csak a vendég az újságnál, még akkor is, ha belső munkatárs. De azért jut hely rá, hogy ezen az úton is eljussunk az olvasóhoz.” Mi a köznapokba való bekapcsolódás írói indítéka a kötet „színeseiben”, amelyek nyersanyagát az író szemét és tehetségét leginkább próbára tévő „mai élet” kincsesbányájából meríti Szakonyi Károly? E vegyes műfajú írások belső egységét megteremtő végső indíték – az árbockosárból figyelő matrózéval rokon írói magatartás, amely a hétköznapi események sodrában, a pillanat megfoghatatlan áramlásában is az ember morális lényének a megnyilvánulásaira figyel, s ennek a morális érzékenységnek az észrevétlen, csendes tragédiákat előidéző kopására szeretné figyelmeztetni olvasóit: a világot.