Szabó Magda műveinek összkiadásában jelenik meg az írónő két kitűnő; méltán népszerű regénye.
Az őz (1959) vádirat mindenki ellen, aki vétkes egy ember emberi mivoltának elpusztításában: gyilkosok és áldozatok regénye ez a könyv. Gyilkos Józsi, a "Három Huszár" kocsmárosa, és gyilkos Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De e két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amely iszonyatba fullasztotta a színésznő gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s kipusztított Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Míg a történet gyilkosai és áldozatai megfujták pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forró-hidege süt.
A Danaida (1964) cselekménye egy szokványos önéletrajz mottóként közölt száraz szavaiból nő ki, szinte feltartóztathatatlanul. Már első lapjain eleven áramlásba, nyílt forgók és rejtett örvények közé kerülünk, s a szeretet és gyűlölködés engesztelhetetlen pólusai között áll elénk a regény főalakja, Csándy Katalin, aki éberen figyeli önmagát és mindazokat, akikkel kapcsolatba kerül, figyelme azonban apró körön belül vándorló lámpa fénye, mely csupán családja, szerelmei, csalódásai körül próbálja felderíteni a homályt, a nagyobb összefüggéseket szem elől téveszti. A Danaida arra int, hogy a kicsinyes személyi gondok, ha elmerülünk bennük, s az élet nagyobb eseményeire, a világra nem figyelünk, útvesztővé lesznek.