Szabó Magda írja válogatott fordításainak gyűjteményéről:
"Fordítani; a magam kedvére, tizenhárom évesen, gimnazistaként kezdtem: Chamisso fátyolos, fegyelmezetten szomorú világa fogott meg, később Ovidius Tristiá-ja és Schiller-balladák, Ibykus darvai-val díjat is nyertem. Az önképzőkörben gyakran szerepeltem műfordításokkal...
Most, amikor az életmű-sorozatban arra került sor, hogy összeállítsam ezt a kötetet, elbámultam az anyag mennyiségén, s valahogy meg is hatott a szerkesztés munkája, mert az anyag gépelése, rendezgetése a fordítások körülményeit is felidézte. Valamint megértettem: bár a legtöbb esetben nem én választottam, ami a kötet tartalmát alkotja, minden fordított verses, drámai vagy prózai mű az én alkotásom is, beletartozik életem eredményébe; az idegen vérrendszerekbe saját véremet eresztettem. Szeretem ezt a kötetet, mások írták minden darabját, mégis az enyém, mint valamikor Ovidius honvágya, Chamisso mélabúja, Schiller tiszta hite. Évtizedeknek kellett elmúlniok, míg egy, valamikor az elnémulásig megsebzett író a nem kívánta, nem választotta munkában ráismer a valóságra, és meghallja fordításaiban az igazságot helyette és nevében minden akadály ellenére mégiscsak szerterikoltó darvakat, Ibykus örökkön élő, sohasem élt, Korinthosz felé húzódó darvait."