A könyv címe, mint annyi Szabó Magda-regényben jelképes. A hősnő, Szeredás Emerenc életében ugyan jelentős szerepet játszik egy valóságos építészeti elem, egy ajtó, de az író a szóval másra utal, arra az ajtóra, mely érzelmeink birodalmát zárja el, s melynek megnyitása boldogító vagy halált hozó kockázat. Emerenc alighanem Szabó Magda legsajátosabb regényfigurája, mert nemcsak otthonok, sőt szinte egy utcasor „mindenese”, de fejedelme is, különös birodalom úrnője, nem jámbor szolga, nem cseléd: Szeredás Emerenc szuverén. Uralkodó. Mindez személyisége felségjogán, hisz keze alatt elkészül az étel, tiszta lesz a járda, célhoz ér a küldemény, a gyógyszerhez jut a beteg, méltó végtisztességhez a halott, köszöntéshez az újszülött. Szava ellen nincs apelláta, döntéseinél felesleges minden vita, szeretetének zsarnoksága előtt fejet hajt művész és zöldségeskofa. Élete minta arra, hogyan kell helytállni válságos pillanatokban, mikor kell kimondani a szavakat, és mikor elhallgatni, mikor kötelező adni, és mikor nem szabad elfogadni, mit kell eltűrni, és mit kötelesség megtorolni. Mint a kiválasztottak, Szeredás Emerenc tudja, hogyan kell szeretni és hogyan meghalni.