A pusztai csárdák többnyire romantikus színekkel megfestett világát a XVIII-XIX. századi hazai népélet megszokott velejárójának tartja a köztudat. Néprajzi; művelődéstörténeti irodalmunk több szempontból is nagy forrásértékű megállapításokat tett velük kapcsolatban, elsősorban számos folklór-alkotást rögzített a csárdákhoz fűződő s a népi megítélés szerint rendkívülinek tartott eseményekről. A csárdákat szívesen énekelték meg költőink Orczy Lőrinctől Simon Istvánig, s gyakran kerültek írói tollra is, Eötvös Károly, Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Móricz Pál és mások alkotásaiban.
A csárdákat illető tudományos vizsgálódások nem követték a csárdák iránti, tartalmában jórészt módosuló közérdeklődést. Dolgozatunk e hiány részbeni pótlását kívánja szolgálni a Csongrád-Szeged közötti Tisza-mentére és a Körös-Maros-közére vonatkozó csárdatörténeti adatok elemzésével.