Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik 1956-ban tizenévesek voltak, akik az utcákon, az iskolákban kórusban kiáltották: „Ruszkik haza!”
Ajánlom osztálytársaim emlékének, akik szembe szálltak a szovjettel, akik életüket adták a szabadságért, akiknek iskolapadjuknál diáktársaimmal egy szál sárga rózsával tisztelegtünk.
Ajánlom azoknak a forradalmároknak, akik fiatal éveiket börtönben töltötték, akik évtizedekig harmadrendű állampolgárok voltak, akik az eszmét soha nem árulták el.
Ajánlom a könyvet azoknak is, akik nem szólalhattak meg, akik nem mondhatták el az igazságot, mert gyalázatos módon elpusztították őket.
Ajánlom a hazájukból elűzötteknek, akik a bitófa elől menekülve el kellett hagyják szülőföldjüket.
De ajánlom azoknak az élőknek is, akik egész életükben hazudtak 1956-ról, akik részt vettek a megtorlásban, akik annyi embernek szomorúságot okoztak, akiknek eddig nem volt lelkiismeret-furdalásuk, de tudják meg mi az igazság, mit gondolnak róluk, mit tettek ezekkel az emberekkel, az országgal, a néppel.
Ajánlom ezt a könyvet boldogult édesapám, a „Mérnök” úr emlékének, akinek 1948-ban minden tulajdonát elvették, aki ennek ellenére nem engedte, hogy az államosított házából a felkelők elhurcolják az ávósokat. A mai fiataloknak is ajánlom ezt a kötetet azzal a szándékkal, hogy lelki s szellemi erősítést nyerjenek azokban, akik 1956-ban fiatalok, őszinték, lelkesek, állhatatosak és bátrak voltak.
Ajánlom a könyvet azoknak a barátaimnak, akik ismernek és tudják, hogy nézeteimet nem cserélgettem.
Lányaimnak, Annamáriának és Nórának, Nellinek, a feleségemnek is ajánlom a könyvet, akik a legnehezebb időkben is mellettem álltak.
S köszönet a Magyar Nemzet szerkesztőségének, a kollegáknak, mert nélkülük aligha születhetett volna meg ez az interjúkötet, egy olyan könyv, amely nemcsak hiteles emléket állít a forradalomnak és szabadságharcnak, hanem szembesíti is a jelent a múlttal.