A Vagy-vagy ugyanazt a helyet foglalja el Kierkegaard életművében; mint A szellem fenomenológiája Hegelében. Mind Hegelnek, mind Kierkegaard-nak első érett műve ez; mindkettőnél itt bontakozik ki az az egységes filozófiai koncepció, valóságlátás és rendszer, mely a későbbiekben is gondolkodásuk kiindulópontja marad. Mindketten első érett művükkel válnak világfilozófusokká, méghozzá a jövő filozófusaivá; itt fogalmazzák meg azokat a problémákat, melyekből a jövő ellentétes magatartási alternatívái kiindulnak. Ugyanakkor későbbi műveik viszonya ehhez az első érett alkotáshoz is nagyon hasonló. A kérdések mint kérdések, a konfliktusok mint konfliktusok egyre inkább a "megoldásoknak" adnak helyet, a "megtalált" rendszerek fokozottan "bezárulnak". Ezért bármennyire tökéletesednek is a részletek, bármennyi új gondolat jelenik is meg bennük, az első "hiteles" műnek a konfliktusok végigéléséből fakadó szépségét többé el nem érik. S ennek oka mindkettőnél hasonló - ha gyökeresen ellenkező attitűddel fogalmazódik is meg -: a polgári világnak mint végső történelmi "adottságnak" az akceptálása.