Sławomir Mrożek: Zuhanás közben

„1930-ban születtem, mert valahogy el kellett kezdenem” – igy mutatkozott be annak idején az életrajzára kiváncsi olvasóknak a ma már világhirű lengyel író, akinek elbeszéléseit, szinműveit Európa-szerte, igy hazánkban is ismerik és szeretik. Mrozek művei torzitó tükröt tartanak a világ elé, igy ébreszt rá nyárspolgári beidegzettségeink deformáló hatására, s egy-egy szituáció hirtelen fejtetőre állitásával, egy-egy komoly gondolat végletekig feszitésével, váratlanul felvillantott komikumával mutatja meg a dolgok bonyolult szövetét, a világ fonákját, nemegyszer a komikum tragikumát is. A modern ember egyre lakhatatlanabbá váló planétájáról ir, a mindennapok abszurd kényszereiről, nem hagyja, hogy hibáinkba belefásulva már-már észre se vegyük azt, amin változtatnunk kell, nem hagyja, hogy hozzászokjunk az embertelenséghez, a közönyhöz, a hazugsághoz. A groteszk, az abszurd sajátos eszközeivel ugyanazért küzd, mint minden jelentős, igazi alkotó művész: az ember és a társadalom ha nem is „örökre”, de egy hosszú történelmi korszakra érvényes megfogalmazásáért.